Downey hullája, hogy lehet ilyen nehéz?! Most egy okos újonc; Daisy kitalálta, hogy rakjuk ki a tetőre. Meglehetősen meleg idő van ki szóval nem fog megfagyni a hullája. Monával és Zoeval próbáljuk kituszkolni az ablakon, de persze sehogy se sikerül.
-Lányok szólok Joe-nak, hogy segítsen-mondom. Persze a dékán megengedi, hogy legyen egy fiú a lányszövetségben. Ez nálunk nem fura főleg, hogy meleg. Leszaladok a körkösösen haladó lépcsőn, de a lépcső fordulónál megállok és ordítok neki, hogy jöjjön már. Meglátom Joe körvonalát az lépcső fordulóban. Magas testén kirajzolódnak az izmok. A feje kopasz. Nem látszik rajta, hogy 17 éves, kevesebbnek tűnik. Előlép és elsétál mellettem. Zoe hangját vélem hallani.
-Claret! Sikerült kirakni Downey hulláját, de...- nem tudja befejzeni, mert közbe szólok.
-Ügyesek vagytok!
***
Egy nagy csörrenésre kelek. Jajj, ne ma van iskola!
Kikászálódok az ágyból és veszek egy pillantást tükör képemre. A szőke hajam nagy csomókban szétáll. A szemem duzzadt a fáradtságtól. Arcom pedig, mint általában sápadt.
Nem foglalkozom a külsőmmel, hanem csak leszaladok az ebédlőbe. Kiöntöm egy tálba a napi müzli "adagom" és felöntöm a hűtőben talált tejjel. Hamar befejezem az evést ezért át szökkenek a nappaliba és leülök a pihe-puha kanapéra. Keresek egy normális csatornát a közös tévén amit még az iskola adományozott. Csak kapcsolgatok és végül egy horror filmet találok.
-Szia! Mit csinálsz?- hátrapillantok a hang forrása felé, de látom, hogy csak a drága Monám az.
-Ülök és várom a többieket. Rájöttem, hogy ma kéne mennünk suliba!
-Huh, nem számítottam arra, hogy esetleg tanulni is kéne!-mondja és a végén felnevet.
-Azt mondták elvileg egy évben 80-100 napot elvileg kell az iskolában tölteni.
-Menjünk el a rászorulóknak pénzt gyűjteni!
-Mi?!- kérdezem, mert a CoCo Tau és a többi ember meg a kímélet egy teljesen más fogalom ezt nem értem.
-Úgy értem lóghatnánk azzal az érvvel, hogy rászorulóknak gyűjtünk pénzt a plázában!
-Hmm ez jó ötlet!
-Oké majd találkozunk a sulinál! Reméljük jól tudsz hazudni szólj a többieknek én hamarabb elindulok!-mondom és felszaladok a lépcsőn. Felkapok magamra egy rózsaszín testre feszülő haspólót ami kiemeli az alakomat egy rövid farmerral és egy hippi napszemüveggel. Aztán nekiállok a hajamnak, de azzal is viszonyla gyorsan végzek.
-Sziasztok!-mondom trillázva mielőtt kilépek a házból és elsétálok a suliig.
Már nagyon rég jártam itt. Az iskola parkjában ülök és várok. Csak nem tudom mire és inkább lehajtott fejjel a gondolataimba merülök. Vajon, hogy halhatott meg Downey? És ki ölte meg? Erre még senki se jött rá. De személy szerint én félek a haláltól. És miért félünk a haláltól; mert nem tudjuk mi az. Nincs annál borzalmasabb dolog az emberiségnek, ha nem tudja valamiről, hogy pontosan mi is.
Valami kemény ütközik a vállamnak.
-Au!-mondom és hátrafordulok, hogy megnézzem ki az,de nem volt előttem senki. Halk nevetést hallok. Előre fordulok és gonoszan nézek az előttem álló személyre. Egy közepes méretű srác áll előttem. Nagyon helyesnek mondanám. Van valami különleges a tekintetében ami teljesen megfogott.
-Szia! Bocsi, véletlen volt- mondja és a hangja szinte egy másik világba röpít amiben csak ketten vagyunk.
-Szia! Semmi én nem figyelek semmire!-mondom mosolyogva.
-Remélem jól vagy.
-Soha jobban! Claret Laursson vagyok!
-Akkor jó! Én Jeff Jeffeson vagyok- mondja és cinkos mosollyal néz rám.
-Jeff Jefferson?!-mondom nevetgélve.
-Ja furi név- mondja ő is nevetélve.
-Jeff-nek nevezlek az jó?
-Aha.
-Hányadikos vagy?
-Végzős.Jössz az ebédlőbe velem enni?
-Persze-mondom váll vonva.
Neki sose mondanék nemet.
Lassan sétálunk a tálcánkkal egy asztal felé.
-Mesélj magadról!
-Én vagyok a CoCo Tau klubb vezetője. Eléggé rossz életem volt idáig meghaltam az unalomtól, de mostmár inkább visszavárom a régi életem.Hallottál a dolgokról a klubban?- kérdezem óvatosan.
-Hát egy pár dolgot igen!- mondja széles mosollyal. Kicsit ideges lettem attól ahogy mondta.
-Uh-mondom szégyenkezve.
-Szia! Mennem kell! De itt a számom!- mondja és az ajtó felé pillantok látom ahogy Mona, Sarah és Zoe vihog rajtam és én csak visszamosolygok rájuk.
-Lányok szólok Joe-nak, hogy segítsen-mondom. Persze a dékán megengedi, hogy legyen egy fiú a lányszövetségben. Ez nálunk nem fura főleg, hogy meleg. Leszaladok a körkösösen haladó lépcsőn, de a lépcső fordulónál megállok és ordítok neki, hogy jöjjön már. Meglátom Joe körvonalát az lépcső fordulóban. Magas testén kirajzolódnak az izmok. A feje kopasz. Nem látszik rajta, hogy 17 éves, kevesebbnek tűnik. Előlép és elsétál mellettem. Zoe hangját vélem hallani.
-Claret! Sikerült kirakni Downey hulláját, de...- nem tudja befejzeni, mert közbe szólok.
-Ügyesek vagytok!
***
Egy nagy csörrenésre kelek. Jajj, ne ma van iskola!
Kikászálódok az ágyból és veszek egy pillantást tükör képemre. A szőke hajam nagy csomókban szétáll. A szemem duzzadt a fáradtságtól. Arcom pedig, mint általában sápadt.
Nem foglalkozom a külsőmmel, hanem csak leszaladok az ebédlőbe. Kiöntöm egy tálba a napi müzli "adagom" és felöntöm a hűtőben talált tejjel. Hamar befejezem az evést ezért át szökkenek a nappaliba és leülök a pihe-puha kanapéra. Keresek egy normális csatornát a közös tévén amit még az iskola adományozott. Csak kapcsolgatok és végül egy horror filmet találok.
-Szia! Mit csinálsz?- hátrapillantok a hang forrása felé, de látom, hogy csak a drága Monám az.
-Ülök és várom a többieket. Rájöttem, hogy ma kéne mennünk suliba!
-Huh, nem számítottam arra, hogy esetleg tanulni is kéne!-mondja és a végén felnevet.
-Azt mondták elvileg egy évben 80-100 napot elvileg kell az iskolában tölteni.
-Menjünk el a rászorulóknak pénzt gyűjteni!
-Mi?!- kérdezem, mert a CoCo Tau és a többi ember meg a kímélet egy teljesen más fogalom ezt nem értem.
-Úgy értem lóghatnánk azzal az érvvel, hogy rászorulóknak gyűjtünk pénzt a plázában!
-Hmm ez jó ötlet!
-Oké majd találkozunk a sulinál! Reméljük jól tudsz hazudni szólj a többieknek én hamarabb elindulok!-mondom és felszaladok a lépcsőn. Felkapok magamra egy rózsaszín testre feszülő haspólót ami kiemeli az alakomat egy rövid farmerral és egy hippi napszemüveggel. Aztán nekiállok a hajamnak, de azzal is viszonyla gyorsan végzek.
-Sziasztok!-mondom trillázva mielőtt kilépek a házból és elsétálok a suliig.
Már nagyon rég jártam itt. Az iskola parkjában ülök és várok. Csak nem tudom mire és inkább lehajtott fejjel a gondolataimba merülök. Vajon, hogy halhatott meg Downey? És ki ölte meg? Erre még senki se jött rá. De személy szerint én félek a haláltól. És miért félünk a haláltól; mert nem tudjuk mi az. Nincs annál borzalmasabb dolog az emberiségnek, ha nem tudja valamiről, hogy pontosan mi is.
Valami kemény ütközik a vállamnak.
-Au!-mondom és hátrafordulok, hogy megnézzem ki az,de nem volt előttem senki. Halk nevetést hallok. Előre fordulok és gonoszan nézek az előttem álló személyre. Egy közepes méretű srác áll előttem. Nagyon helyesnek mondanám. Van valami különleges a tekintetében ami teljesen megfogott.
-Szia! Bocsi, véletlen volt- mondja és a hangja szinte egy másik világba röpít amiben csak ketten vagyunk.
-Szia! Semmi én nem figyelek semmire!-mondom mosolyogva.
-Remélem jól vagy.
-Soha jobban! Claret Laursson vagyok!
-Akkor jó! Én Jeff Jeffeson vagyok- mondja és cinkos mosollyal néz rám.
-Jeff Jefferson?!-mondom nevetgélve.
-Ja furi név- mondja ő is nevetélve.
-Jeff-nek nevezlek az jó?
-Aha.
-Hányadikos vagy?
-Végzős.Jössz az ebédlőbe velem enni?
-Persze-mondom váll vonva.
Neki sose mondanék nemet.
Lassan sétálunk a tálcánkkal egy asztal felé.
-Mesélj magadról!
-Én vagyok a CoCo Tau klubb vezetője. Eléggé rossz életem volt idáig meghaltam az unalomtól, de mostmár inkább visszavárom a régi életem.Hallottál a dolgokról a klubban?- kérdezem óvatosan.
-Hát egy pár dolgot igen!- mondja széles mosollyal. Kicsit ideges lettem attól ahogy mondta.
-Uh-mondom szégyenkezve.
-Szia! Mennem kell! De itt a számom!- mondja és az ajtó felé pillantok látom ahogy Mona, Sarah és Zoe vihog rajtam és én csak visszamosolygok rájuk.
