2. fejezet~A válogatás

-----Mona szemszög-------
- Szia! Lilly vagyok! Még gólya lennék, szóval nem tudom, milyen ez a klub. De nagyon érdekel és szeretnék bekerülni...- zaklatott egy elsős. Képzelem mennyire ki van akadva Claret. Ő utálja a nyüzsgő- mozgó kérdezösködő elsősöket. Szerintem egész aranyosak, de sok mennyiségben elég fárasztóak. Most viszont csak velük kell törődnünk. Ez sajnos erről szól.
- Szólok a csajoknak, oké?- léptem oda Claret- hez.
- Jól van!- kicsit idegesebb volt a kelleténél, mivel ez az első éve CoCo királynőként.
- Kérlek nyugodj le a kedvemért!
Rám nézett ,,ez reménytelen" tekintettel.
     Fölrohantam a lépcsőn, amit nyáron újíitottak fel. Bekopogtam a névvel ellátott hófehér ajtókon.
- Gyerünk, gyerünk emberek! Kezdődik a szertartás!- kiabáltam. Amikor végeztem, visszamentem Clarethez. Még jött legalább 20 jelentkező. Barátnőm a kiborulás legszélén állt, úgy gondoltam, hogy egy kicsit átveszem a feladatot. Fölléptem négy lépcsőfokot és elkiáltottam magam:
- Sziasztok! Mona vagyok! Három és fél éve vagyok a CoCo Tau tagja. Gyertek utánam!
- Köszi!- suttogta Claret.
- Nincs mit!- mosolyogtam. Tudom, hogy utálja az újoncokat, pedig valaha ő is az volt. Mondjuk nem volt nehéz neki beilleszkedni, hiszen neki vannak a leggazdagabb szülei a városban. De egyáltalán nem látszik rajta. Mindig szerény marad, ha a pénzről van szó.
     Elkalauzoltam a jelentkezőket a padlásra, ahol a gyűléseket szoktuk tartani. A válogatást is ide terveztük.
- Mindenki üljön le!
- Hova?- kérdezték sokan. De voltak akik megértettek és lecsücsültek a szőnyegre.
- Oda! Nem csak libatollpárnás kanapéra lehet letenni a seggetek. Vagy esetleg azt igényelitek? Esetleg babapopsikenőcsöt valaki?
- Hát, nekem nem lenne felesleges! - jelentkezett egy lány.
- Hogy hívnak?
- Dina.
- Figyelj Dina! Ha te ilyen aggyal rendelkezel, ilyen mérhetetlen tudással, akkor sajnos nem itt a helyed. Mi túl butuskák vagyunk hozzád.- próbáltam neki elmagyarázni, aztán lebigyentettem a számat, mintha sajnálnám.- Szóval, légyszíves ne károsítsd a légkört tovább!
- Vagyis?- Hogy? Lehet? Valaki? Ilyen? Buta? Hogy?
- Ez azt jelenti szépen szólva, hogy légyszi húzz innen!
- Hát igen! Az látszik, hogy nagyon buták vagytok, ti ribancok! Nem is értem mit keresek még itt.
Leszaladt a padláslépcsőn, én utána kiáltottam:
- Köszönjük, hogy eljöttél kedves Dina!
Claret a sarokban támasztotta a falat, éshalkan kuncogott. A többi lányból pedig kitört a röhögőgörcs.
- Na jó, ez talán túlzás volt, de sajnos nem vehetünk be mindenkit.
Mindenki felsóhajt, aztán folytatom:
- De persze olyanok is vannak akik bekerülnek! Akik nem, azok pedig próbálkozzanak jövőre! Sok sikert!
Végre megérkezett a többi CoCo Girl is. Akkor kezdődjön a szertartás!
- Lányok, hol van Downey?
- Szerintem a szobájában maradt.- mondta Zara.
- Hívd ide légyszi!
- Oksi.
Zara leszaladt a lépcsőn aztán Claret összeszedve minden erejét, megszólalt:

- Kezdjünk! Balról, jobbra haladunk. Mindenki elmond magáról mindent! Ne feledjétek, ha beléptek ide, akkor többé nincs magánéletetek! Te kezded!- mutatott egy világosbarna hajú lányra.

- Sziasztok! Miranda vagyok, macskaimádó, tudom kicsit gáz. Van egy pasim, akivel már négy hete nem beszéltem. Szeretem a divatot és a parfümöket, meg a titokzatos dolgokat. A thriller könyveket, és fil...
- Claret! Csajok! Gáz van!- szaladt fel Zara a lépcsőn.
- Mi a gond?- kérdezte April.

- Downey! Meghalt...
- Na ez tetszik Miranda? Igazán titokzatos, nem?- mondtam.
- Öhh, de.
- Most komolyan Zara mi van?
- Mondom, hogy meghalt! Megölték!
- Ez most komoly?
- Nagyon nem vagy vicces Zara.

Szegényke majd megőrült, mert nem hittek neki, de én láttam rajta, hogy igazat mond.